Ferkov.hu

Mivel is kezdődhetne a munkakeresés, mint az önéletrajz megírásával. Többféleképp is belekezdhetünk persze. A legegyszerűbb mód, ha kérünk valakitől egy önéletrajzot és átírjuk a saját adatainkkal. Gyors és kényelmes. Készíthetünk weboldalakon is önéletrajzot. Itt csupán csak annyi dolgunk van, hogy beírjuk a kért adatokat a kitöltendő négyzetekbe és a hosszadalmas procedúra után (kb. fél-egy óra), egy gombnyomás segítségével megszerkeszti a program az CV-t. Vagy szerkeszthetünk magunknak saját, egyedi önéletrajzot. Nyilván ez a legbonyolultabb, de legalább ha ránéznek, látják, hogy nem egy séma alapján írtad meg.

Önéletrajznál az egyik legfontosabb szempont a terjedelem. Egy oldalnál ne legyen hosszabb. Általában lusták a munkaadók még belenézni is az önéletrajzba, ha már több oldalas.. egyszerűen csak félreteszik valahova és kész. Legyen letisztult és átlátható. Ez szintén az előbb említett okból ered. Ha nagyon kesze-kusza és átláthatatlan, ugyancsak “félreteszik”.

Ha online készítünk önéletrajzot, akkor én azt javaslom, hogy a lényegtelen adatokat élből töröljük. Például a oktatási intézmények, illetve a korábbi munkahelyek címét. Senkit nem érdekel.. Mindjárt spóroltunk magunknak legalább öt sort. A kompetenciákra ne fektessünk különösebb hangsúlyt. Csupán a leglényegesebbeket írjuk le és azokat is csak tőmondatokban. A kevesebb, néha több. Itt gondolok arra, hogy “rugalmas munkavégzés /az előzőleg három-műszakos munkahelyemhez köszönhetően/”. Senkit nem érdekel. Ha pedig mégis, úgyis bele fognak kérdezni. Főbb feladatköröket is kihagynám az önéletrajzból. Egy manager pozíció sejteti magában, mit is csinált az illető. Megint csak spóroltunk jó pár sort magunknak, hogy benne legyünk az egy oldalas terjedelemben. Ha érdekli őket valami, úgyis bele fognak kérdezni. Tehát minél rövidebb, minél lényegretörőbb legyen az az önéletrajz. Ne feledjük, adjunk a külalakra, hogy beleolvassanak! Hivatalosan nem kerül kép az önéletrajzra. Nos, a gyakorlatban inkább előnyös, ha van rajta kép. Sokszor nem az illetékes veszi át az önéletrajzunkat, illetve nem csak az adott ember dönt, más vezetőknek is van beleszólása. Ha van egy kiállásunk, akkor látják, hogy munkáravaló az illető. Ha pedig egy szép hölgyről van szó.. nem is kell részleteznem.

Azt javaslom, hogy akár többféle önéletrajzzal induljunk meg. Mindegyikben mást és mást hangsúlyozzunk ki attól függően, hogy egy vendéglátóhelyre, vagy egy boltba visszük be az önéletrajzunkat. Nem is beszélek arról, ha esetleg egy valamivel komolyabb vezetői, vagy adminisztratív/irodai állásra jelentkeznénk. Ha mindent egybe sűrítünk, akkor lapos lesz az önéletrajz és valamiért az sem jó, ha mindenhez értünk. Nekem van vendéglátós, van eladói, adminisztratív, vezetői önéletrajzom is. Adminisztratív munkára nem is kell hordani önéletrajzot, mivel interneten keresztül történik a jelentkezés. Igen, hazudni kell (ésszerű keretek közt). Ki kell kicsit színesíteni a dolgokat. Ne fájjon miatta a fejünk, mindenki ezt teszi. Egy kicsit többet, kicsit jobbat, kicsit előnyösebben kell feltüntetnünk  magunkat. A legszerencsésebb, ha olyan dolgot írunk bele, aminek részese voltunk. Például egy munkatárs dolgozott mellettünk nap mint nap és mi is el tudnánk végezni a feladatot, hisz az elméleti tudásunk már megvan.

Bevált módszerem még, az úgynevezett covering letter is. Avagy motivációs levél. Pár feladatkörre írhatunk maximum egy fél oldal terjedelmű levelet, hogy miért is szeretnénk ott dolgozni, mint például elektronikai szaküzlet, étterem, vezetői feladatkör. Ha olyan helyre tévedünk, ahol igazán érezzük, hogy ott szeretnénk dolgozni, megéri ott hagyni egy ilyen levelet.

Nyugodtan menjünk be olyan helyre is, ahova nincs kiírva, hogy keresnének embert, ha tetszik a hely! Ám spóroljunk az önéletrajzzal és a motivációs levelekkel! A kidobott papír kidobott pénz! Kérdezősködjünk nyugodtan, minthogy beállítunk és: “Hello, munkát keresek, szia.. itt az önéletrajzom, ne.” Ha kérdezősködünk, akkor látják, hogy érdekel minket a dolog, és nem pedig csak beugrottunk, hogy ezt a lehetőséget is kipipáljuk. MARKETING! Ha nem kérdezünk, akkor udvariasságból úgy is elveszik az önéletrajzunkat: ha tetszik nekik, lehet, hogy elteszik későbbre, de az is lehet, hogy a kukában landol még akár úgyis, hogy rá sem pillantanak. Mivel abban a pillanatban keresünk munkát, nem pedig hetek, esetleg hónapok múlva, így igazából nincs értelme ott hagyni olyan helyen, ahova semmiképp nem keresnek munkaerőt az adott pillanatban. Maximum, ha valóban szívesen dogoznánk az adott helyen.

Én a nagy számok törvényében hiszek. Menni kell, haladni, mindent megpróbálni. Ha több vasat tartunk a tűzbe, később már könnyebb válogatni a lehetőségekből, illetve a próbaidő arról szól, hogy mindkét fél felmondhat egymásnak. Inkább fájjon a fejem azért, mert választanom kell, minthogy azért, mert nem jön össze semmi.

Pont egy éve érkeztem meg Angliába, március 25.-én. Pontosabban Londonba. Úgy határoztam, hogy nekivágok újra a munkakeresésnek, mintha most érkeztem volna. Ennek persze több oka is van. Egyrészt nem vagyok teljesen megelégedve a munkámmal, vagy “ők” nincsenek megelégedve az én munkámmal.. Maradjunk annyiban, hogy nem vagyunk megelégedve egymással.

Eddigi tapasztalataimat és élményeimet próbálom szavakba önteni, illetve “papírra” vetni. Furcsa, hogy mióta decemberben elköltöztem és a munkahelyemen sem használom már a magyart, néha gondolkodnom kell kifejezéseken. Szóval a lényeg a munkakeresés:

Jött az elhatározás, mit csinálnék másképp, hogy kezdeném újból az első évfordulóm alkalmából. Az “újrakezdésbe” belegondolva, van pár előnyöm. Kezdésképp, hogy nem kell szállást keresnem. Bár ezt igazából ki is lehetne hozni egy döntetlenre, mivel fix szálláshelyem volt az iránylondonnak “hála”. Ezt igazából nem csak idézőjelesen írom, hanem igen erőteljesen így is gondolom. Ám, nem kell vásárolnom a kezdéshez elengedetlen dolgokat: ágynemű, kezdő konyhakészlet, tisztálkodási szerek, stb.

A másik előny a helyismeret. Egy év alatt sikerült kiismernem Észak-Londont, a belvárost és nyugaton is elboldogulok. A közlekedéshez igen ritka esetben van szükségem metró térképre. Ez leginkább a keleti és déli városrészeknél kerül elő. Őszintén megvallva, délen még nem is jártam egy-két kivételt tekintve.

Nem is említem, hogy a hivatalos papírokkal (N.I. szám, illetve bankszámla), már rendelkezem. Illetve az önéletrajzban már mégiscsak található egy évnyi angol munkavállalás. Ez mind előny egy frissen érkezett  immigránssal szemben.  Merthogy mégiscsak bevándorlókról beszélünk.

Ami a hátrányomra válik, hogy jelenleg is dolgozom. Ami azt jelenti, hogy rengeteg időt elvesz a munka, valamint két hét felmondási időm is van. Ami sok esetben kizáró ok is néhány munkánál, ha azonnal kell kezdeni. Ha azt nézzük, hogy nem kell hivatalos papírokat intéznem, a környéket és a közlekedést felfedeznem, akkor ezt is egy egálnak tekintem ebben az esetben.

Na igen, a szobakeresés. Mert hogy itt Londonban nem lakást, vagy házat keresünk magunknak. Egy szobát elsősorban. .

Hozzá kell tennem, hogy igen bonyolult dolgunk van, amikor vendéglátásban dolgozunk.

Ugye pont akkor, amikor mindenki más nem. Eképp amikor nem dolgozunk, akkor mindenki más dolgozik. Éjfél körül fáradtan a különböző portálokat bogarássza az ember fia. A kiszemelt hirdetéseket könyvjelzőbe tesszük, azzal az indokkal, hogy másnap ezeket fel is hívjuk, komoly érdeklődést mutatva persze. Úristen, hajnali három.. irány az ágy.

Délelőtt, ébredés után, természetesen minden fontosabb. Sokszor kimarad az a bizonyos reggeli, de most persze egetverően fontos bármiféle táplálék után indulnunk. Mikor visszaérünk és a korábban elmentett hirdetéseket vesszük alaposan szemügyre, kiderül, hogy mégsem felelnek meg a felállított kritériumoknak. Már, ha van egy elképzelésünk. Nyilván, itt a realitás határain belül gondolkodik az ember. Mire is van szükségünk/igényünk. Legyen franciaágyas szoba, elég egy egyszemélyes ággyal rendelkező szoba, vagy csupán egy box room. Mindjárt van egy szempont, ami alapján be is tudunk állítani egy keresési feltételt. “Mennyit is vagyok hajlandó áldozni a fizetésemből erre?”

Aztán kitérhetünk arra is, hogy hol is fogunk lakni.. London melyik zónájába esik éppen a ház. A hirdetések sokszor nagyon kecsegtetőek, amikor a főcímbe beírnak  egy-egy állomást ZONE 2 felirattal. Na igen, az apróbetűs részből mindjárt kiderül, hogy további  30 perc buszozás következik a házig.. Aztán azt sem árt megnézni, hogy merre is esik a leendő otthonunk. Nem mindegy, hogy fél órát, másfél órát, vagy két és fél órát utazunk. Harmadsorban pedig nem árt egy pici helyismeret. Itt gondolnék Brixton, Croydon, Harlesden, vagy más egyéb városrészre, ahol személy szerint óvatosan mozgok

Végre talál az ember egy megfelelőt: csak 40 perc utazás a belvárostól, elérhető áron, normális környék. Nézzük a képeket! Ja, hogy nincs kép. Esetleg a konyháról, vagy a fürdőszobáról nincs, de legalább rendelkezésre áll egy telefonnal készített kép a fél szobáról, amiben az életünk nagy részét, esetleg kisebb részét töltjük. Hopp, egy hirdetés, aminél van kép is, jó is, szép is. Akkor irány a telefon.

Szinte természetes, hogy nem veszik fel. Ki is lenne az, aki felvenné a telefont délelőtt tíz órakor. Nem baj, küldünk egy üzenetet, miszerint kifiaborja vagyunk, mit csinálunk a megélhetésünkért és miért érdekel is minket a szoba. Ez már affajta előszűrés. Hátha kitűnünk a helyesírásunkkal a konkurenciától. Ilyenkor bizakodhatunk, ha válaszolnak, ne adj isten, visszahívnak (amikor mi éppen dolgozunk ugye).

Sok főbérlő feladja azt, hogy elérjen bennünket és másnak adnak lehetőséget. Mivel nem vettük fel a telefont, így megbízhatatlannak számítunk.. Ki érti ezt? Tegyük fel, hogy üzenetben tudunk kommunikálni a hirdetővel és minden simán megy. Egy dolgot kivéve.. Mikor is nézzük meg a szobát? Lehetne délelőtt, tessék mondani? Ja, hogy akkor dolgozik. -Hétvégén itthon tartózkodom. -Hétvégén dolgozom. Így hát egy héten belül kaphatunk időpontot a szoba személyes megtekintésére. Igen, kitalálható, hogy addig valaki mindig lerakja a foglalót a szobára. Szerencsésebb esetben szól a hirdető, hogy ne fáradjunk a “rengeteg” szabadidőnk pocsékolásával, ne utazzunk oda